Benina: A boszorka fénye

Fülszöveg: Claire White nem mindennapi tinédzser. Claire White boszorka, méghozzá a tiszta vérű Utolsók egyike, akikből már alig néhány él a világon, ugyanis a boszorkányüldözők parancsára kegyetlen lények, a zsoldosok sorra végeznek velük. A tizennyolc éves Claire, akinek a szülei kiskorában meghaltak, nehezen fogadja el másságát. Egyszerű, átlagos fiatal lány szeretne lenni. Gideont, öreg mentorát és jó barátját menekülés közben a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb zsoldos, és a lány élete ezzel örökre megváltozik. A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos srác felbukkanása töri meg. De miért fontos a félig démon, félig boszorkány Kellan Blacknek, hogy Claire-t ráébressze, mekkora varázserővel bír? És miért akarja megvédeni őt akár az élete árán is? Hogyan kénytelen szembesülni Claire a barátság mélységeivel, a szerelemmel, az árulással, a gyűlölet intenzitásával, az önmagába vetett hittel és saját erejével? A fenyegetettség folyamatosan ott lebeg a lány feje felett, mint valami ködös árny… Csak egyvalaki tudja, hogy a legnagyobb veszély egyre közeledik, és a tűz ereje mindent lángra lobbanthat.


Vélemény: Nagyon sokan ajánlották ezt a könyvet, de tartottam tőle, és jó pár hónapig állt a polcomon mire kézbe vettem. Magyar szerző álnévvel, boszorkány sztori, sok pozitív vélemény.......és én untam. Sőt idegesített. Klisés volt és hosszú, hosszú oldalakon keresztül eseménymentes. Ami leginkább bosszantott az Kellan mentori tevékenysége. Vagy inkább a mentorálás hiánya. Azon kívül, hogy féldémon, és hogy a főhősnővel van egy különleges köteléke, azon kívül csak a kinézetét tudjuk meg, de azt minden oldalon részletezve. Ismeritek azt az ivós játékot, amikor egy gyakran elhangzott/olvasott szóra, mondatra inni kell egy felest? Na, ha én mindig ittam volna, amikor Kellan ónix fekete szeme, és a féloldalas mosolya volt a téma, akkor 5 oldal után részeg lettem volna.

Miért nem tudunk meg valamit az Utolsókról? A boszorkányvárosról? A Zsoldosokról? Egy egy információmorzsa van elejtve itt-ott, de amúgy csak kínlódnak a karakterek.

A leginkább az idegesített a könyvben, hogy mikor végre megtudtunk volna valami információt, mert Clairenek eszébe jutott kérdezni, nem csak szenvedni, akkor meg mindig elálmosodott és egy mondat után elaludt. Na köszi.....

Na és a logikai bakik? Az is volt néhány. Csak, hogy egy példát említsek:

A Secuaz lényekről kérdezte Claire Kellant, aki annyit mondott el róluk, hogy a zsoldosok harci állatai. Ez után a mondat után Caliret megint csak elnyomta az álom.....20 oldallal később......Kellant megtámadja egy Secuaz és erre Claire fejében az alábbi mondat fogan meg: "másrészt tudtam, hogy egy démont csak akkor lehet legyőzni, ha a tudatát is legyűrik a secuazok". Na most kérdem én, ha nem tudott előtte semmit ezekről a lényekről, akkor ez most hogyan van? Hirtelen megvilágosodott?

2,5 csillagos a könyv és kapok én egy fél csillagot mert végigkínlódtam. Pedig annyira szerettem volna, ha egy jó kis történetet kapok, és végre magyar szerzőtől.

Értékelés: 3/5

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2010
Oldalszám: 486 oldal
ISBN: 9789632453668