Benina: A boszorka fénye

Fülszöveg: Claire White nem mindennapi tinédzser. Claire White boszorka, méghozzá a tiszta vérű Utolsók egyike, akikből már alig néhány él a világon, ugyanis a boszorkányüldözők parancsára kegyetlen lények, a zsoldosok sorra végeznek velük. A tizennyolc éves Claire, akinek a szülei kiskorában meghaltak, nehezen fogadja el másságát. Egyszerű, átlagos fiatal lány szeretne lenni. Gideont, öreg mentorát és jó barátját menekülés közben a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb zsoldos, és a lány élete ezzel örökre megváltozik. A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos srác felbukkanása töri meg. De miért fontos a félig démon, félig boszorkány Kellan Blacknek, hogy Claire-t ráébressze, mekkora varázserővel bír? És miért akarja megvédeni őt akár az élete árán is? Hogyan kénytelen szembesülni Claire a barátság mélységeivel, a szerelemmel, az árulással, a gyűlölet intenzitásával, az önmagába vetett hittel és saját erejével? A fenyegetettség folyamatosan ott lebeg a lány feje felett, mint valami ködös árny… Csak egyvalaki tudja, hogy a legnagyobb veszély egyre közeledik, és a tűz ereje mindent lángra lobbanthat.


Vélemény: Nagyon sokan ajánlották ezt a könyvet, de tartottam tőle, és jó pár hónapig állt a polcomon mire kézbe vettem. Magyar szerző álnévvel, boszorkány sztori, sok pozitív vélemény.......és én untam. Sőt idegesített. Klisés volt és hosszú, hosszú oldalakon keresztül eseménymentes. Ami leginkább bosszantott az Kellan mentori tevékenysége. Vagy inkább a mentorálás hiánya. Azon kívül, hogy féldémon, és hogy a főhősnővel van egy különleges köteléke, azon kívül csak a kinézetét tudjuk meg, de azt minden oldalon részletezve. Ismeritek azt az ivós játékot, amikor egy gyakran elhangzott/olvasott szóra, mondatra inni kell egy felest? Na, ha én mindig ittam volna, amikor Kellan ónix fekete szeme, és a féloldalas mosolya volt a téma, akkor 5 oldal után részeg lettem volna.

Miért nem tudunk meg valamit az Utolsókról? A boszorkányvárosról? A Zsoldosokról? Egy egy információmorzsa van elejtve itt-ott, de amúgy csak kínlódnak a karakterek.

A leginkább az idegesített a könyvben, hogy mikor végre megtudtunk volna valami információt, mert Clairenek eszébe jutott kérdezni, nem csak szenvedni, akkor meg mindig elálmosodott és egy mondat után elaludt. Na köszi.....

Na és a logikai bakik? Az is volt néhány. Csak, hogy egy példát említsek:

A Secuaz lényekről kérdezte Claire Kellant, aki annyit mondott el róluk, hogy a zsoldosok harci állatai. Ez után a mondat után Caliret megint csak elnyomta az álom.....20 oldallal később......Kellant megtámadja egy Secuaz és erre Claire fejében az alábbi mondat fogan meg: "másrészt tudtam, hogy egy démont csak akkor lehet legyőzni, ha a tudatát is legyűrik a secuazok". Na most kérdem én, ha nem tudott előtte semmit ezekről a lényekről, akkor ez most hogyan van? Hirtelen megvilágosodott?

2,5 csillagos a könyv és kapok én egy fél csillagot mert végigkínlódtam. Pedig annyira szerettem volna, ha egy jó kis történetet kapok, és végre magyar szerzőtől.

Értékelés: 3/5

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2010
Oldalszám: 486 oldal
ISBN: 9789632453668

Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

Fülszöveg: Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.


Vélemény: Aranyos történet, előre kiszámítható végkifejlettel, de tetszett.
A mozik, a reggelik, templomok, parkok, a sok látnivaló Párizsban....mintha ott lettem volna én is.
Anna karaktere nagyon igazi, olyan "esendő" volt. Sokszor mosolyogtam vele, vagy éppen rajta, néha idegesítő volt, néha szomorú és elkeseredett, néha félt, és volt, hogy csak úgy belevágott az életbe.....szóval nagyon emberi az ő karaktere. St. Clair és az új baráti kör nagyon klassz volt, ritka az ilyen társaság. Az otthoni barátai nagyon az ellentétei voltak Clair "bandájának". A régi csapatból nem kedveltem meg egyik szereplőt sem, sőt a "legjobb barátnőt" egyenesen utáltam. Anna szülei több szerephez juthattak volna, mert így nem sok mindent tudhattunk meg róluk, hiszen abban a kevés szerepben ami jutott nekik, csak veszekedtek.

Szóval jó kis könyv ez, olvassátok el, főleg ha már unjátok a sok fantasy történetet. :)

Értékelés: 4,5/5


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2012
Oldalszám: 384 oldal
ISBN: 9789632457130
Fordította: Pásztor Judit

Lisa Jane Smith: A beavatás

Fülszöveg: Miután kénytelen volt a napfényes Kaliforniából a borongós New Englandbe költözni, Cassie visszasírja régi életét. Ugyanakkor furcsa kötődést érez egy csapat ijesztő kamaszhoz, akik az iskoláját uralják. Beavatást nyer a New Salemet évszázadok óta uraló boszorkányok rendjébe, bekerül a Titkos Körbe, amely egyszerre jelent mámorító izgalmat és halálos veszélyt. Ám amikor beleszeret a titokzatos és érdekes Adambe, Cassie-nek döntenie kell, hogy ellenáll-e a kísértésnek, vagy szembeszáll a sötét erőkkel, hogy megkapja, amit akar – még ha ez azt is jelenti, hogy elég egyetlen rossz döntés, és utolérheti a vég.






Vélemény: Tipikus "egy délutános könyv". A boszorkányos téma, és a filmsorozat miatt többet vártam a könyvtől.

Adott a "kissé üresfejű" főszereplőnk Cassie, aki egy titkos (amiről az egész város tud) boszorkánykör tagja lesz, és a legjobb barátnője (sőt az egyetlen barátnője, akit "testvéreként" szeret) pasijába első látásra beleszeret. Nyilván! Ki másba? Ja és a szerelem körülbelül annyi, hogy beszélnek három mondatot, amiből szintén az következik, hogy teljesen megismerik egymást.....Na mindegy. A többi karakter is hasonlóan felszínes és árad belőlük az értelem, akarom mondani a hülyeség. Senki nem mond semmi érdekes információt, csak az egymás piszkálása megy, és mindenki a másik háta mögött kavar. Odavannak a "Körért" a tagok, de mindenki a maga hasznát, erejét helyezi előtérbe, aztán jön a szentbeszéd az egyenlőségről.

Összegezve: Felszínes, klisés, 200 oldalnyi unalom, amiben csak a gyógynövényekről, kövekről, kristályokról és a "varázslásokról" szóló részek említésre méltóak.


Értékelés: 3/5


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2014
Oldalszám: 240 oldal
ISBN: 9789633735794
Fordította: Komáromy Zsófia

Rachel Hawkins: Hex Hall

Fülszöveg: Három évvel ezelőtt Sophie Mercer rádöbbent, hogy boszorkány. Ebből jó pár kalamajka keletkezett. Anyja, aki nincs megáldva boszorkányképességgel, mindenben segíti őt, de csak akkor értekezik Sophie apjával, akit a lány szinte csak fényképről ismer, amikor nagyon szükséges. De amikor Sophie bűbája nagyon rosszul sül el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonja az emberek figyelmét, apja az, aki úgy dönt, büntetést érdemel: ezért a Hex Hallba, egy elzárt nevelőotthonba kerül, mely a rossz útra tért Prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye. A hasonszőrű csudabogár-tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhet: három erős, szupermodell-kinézetű ellenség, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelem, egy ijesztően követő kísértet, és egy szobatárs, akiről kiderül, hogy a suli leggyűlöltebb diákja, és ráadásul vámpír. De a legrosszabb akkor jön, amikor Sophie rádöbben, hogy egy titokzatos ragadozó támadja meg a diákokat, és egyetlen barátja az elsőszámú gyanúsított. Egyre több lesz a vérfagyasztó rejtély, és Sophie kénytelen felkészülni a legnagyobb fenyegetésre: egy ősi, titkos társaság egyetlen célja, hogy elpusztítsa a Prodigiumokat – de különösen őt.

Vélemény: Boszorkányok, vámpírok, vérfarkasok, alakváltók, tündérek, szellemek és démonok.......

Ez a könyv bővelkedik természetfeletti lényekkel. Molyon rengeteg pozitív kritikát kapott, hogy nem átlagos sztori, tele humoros jelenetekkel és szarkazmussal. 

Nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, mert sok jót ígért és a boszorkányos dolgok amúgy is közel állnak a szívemhez, de ezt a történet nem olyan élményt nyújtott mint vártam. Egyik karaktert sem kedveltem meg, sem a főszereplő Sophiet, sem a boszorkánykör tagjait (sőt ők kifejezetten idegesítettek) sem pedig a vámpír szobatársat, sem az ügyeletes szépfiút Crosst. Sem Alice-t, aki kezdettől fogva "homályos" folt volt.......SPOILER........Na és a végkifejlet?!??!?! Egy nulláról induló boszorkány legyőzi a nála ezerszer erősebb démont, ami ugye nagyon logikus. SPOILER VÉGE

Szóval összegezve a könyvet: Ez egy sorozat, ami biztosan nem bérel helyet a polcomon, és nem biztos, hogy elolvasom a  folytatást. SPOILER Nem érdekel mi lesz Sophieval a "Megfosztáson". SPOILER VÉGE Nem akarom senki kedvét elvenni az olvasásától, de nekem ez egy lapos sztori volt, amitől nem estem hasra. Kedvenc karakter nincs, csak idegesítő tinik.......

Értékelés: 3,5/5

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2014
Oldalszám: 272 oldal
ISBN: 9789632454405
Fordította: Acsai Roland

Kelly Creagh: Nevermore – Soha már

Fülszöveg: Isobel Lanley, a pom-pom lány elborzadva veszi tudomásul, hogy Varen Nethers-szel kell megírnia az angol dolgozatát. A dolgozat leadási határideje hihetetlenül igazságtalan módon a rivális focicsapat elleni nagy mérkőzés napjára esik. A hűvös és tartózkodó, cinikus és éles nyelvű Varen már az elején tisztázza, hogy a dolgozaton kívül nem akar a lánytól semmit. Isobel azonban hamarosan kifogásokat kezd keresni, hogy Varen-nel találkozhasson, miközben egyre jobban elszakad barátaitól és az erőszakos és féltékeny barátjától. Isobel egyre mélyebbre merül Varen álomvilágába, ami a jegyzetfüzetébe írt sorokból kelt életre, egy világba, ahol Edgar Allan Poe félelmetes történetei válnak valóra. Ahogy egyre jobban felfordul körülötte a világ, Isobel felfedezi, hogy az álmoknak és a szavaknak sokkal nagyobb az erejük, mint azt gondolta és, hogy a legijesztőbb valóság az, amit az elme annak hisz. Képes lesz megmenteni Varent az Őrülettől, ami fogva tartja őt vagy mindkettőjüket felemésztik Varen rémálmainak árnyai?



Vélemény: A nagy kérdés: Mit is vártam ettől a könyvtől? Azt, hogy a "Poe-stílus" áradjon belőle, egy mai, modern, sötét mesét, valami borzongást.......de sajnos csak egy újabb tiniregényt kaptam. A főszereplő Varen titokzatossága kíváncsivá tett, nem bírtam szabadulni az érzéstől, hogy ebben a szereplőben, ebben a történetben lesz valami plusz, amire régóta vártam, de csalódnom kellett. A főhősnő, Isobel a könyv elején nagyon irritáló volt, de sokat fejlődött a történet előrehaladtával, így a felszínes, mások által befolyásolható karaktere nagy változásokon esett át, ezért dicséret az írónőnek. DE........
Miért nem tudtunk meg többet a furcsa, sötét álmokról? Na, és Reynoldsról?

A könyv 528 oldal, de körülbelül 250-be is belefért volna a lényeg. Egy jó befejezéssel, tökösebb démonokkal ütött volna a könyv, de így megint egy elnyújtott sorozatot kapunk.

Logikai bakik is akadtak itt-ott, ami zavart, de mivel a történet az elején nagyon elkapott, kap tőlem 4 csillagot.

Értékelés: 4/5

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2013
Oldalszám: 528 oldal
ISBN: 9789633733394
Fordította: Farkas János

Éjszakai sikolyok

Fülszöveg:

Soha ezelőtt nem gyűlt még össze ily sok nagymestere a horror műfajának, soha korábban nem bűvölték el ennyire képzeletük ellenállhatatlan, rettentő világaival a gyanútlan olvasót. A kötet a valaha írt legkitűnőbb és legborzongatóbb kísértettörténetek javából válogat: elárult szerelmek, megbosszult gyilkosságok kavarognak benne, harcok alvilági démonokkal avagy magával a Sátánnal.



Vélemény:Új kedvencet avattam. Az Éjszakai sikolyok címet viselő horror antológia 7 történetet tár az olvasóközönség elé. Hátborzongató gyűjtemény, melyben neves szerzők tollaiból válogattak össze történeteket.


Bram Stoker neve a köztudatban már összekapcsolódott Drakula karakterével. Bevallom én sem igazán ismertem más művet tőle. Ebben a gyűjteményben az első kísértethistória, "A bíró háza", mely a maga egyszerűségével nyűgözött le. Klasszikus rémtörténet, olyan típusú, amely olvasás közben annyira magával ragad, hogy szinte magad is hallod a ház repedező deszkáit, az ablakon befújó szelet, az izgő-mozgó állatokat......

Robert Bloch "A Poe-gyűjtő" a következő, és nekem ez tetszett a leginkább. Habár elfogult vagyok Poe-val kapcsolatban, de ha ettől eltekintünk, ez akkor is egy őrülten jó írás. Új köntösbe bújtatott Frankenstein-sztorinak is nevezhetném. Blochtól sem olvastam még mást, de ha a többi műve is ilyen, akkor azt hiszem jóban leszünk. :)

A harmadik történet igen rövidke, ám annál több a mondanivalója. Ray Bradbury  "A tömeg" című novellája nagyon elgondolkodtatott. A végét olyan igazságtalannak, befejezetlennek éreztem, de azt hiszem értem, hogy mit akart ezzel az író.

Peter Straub "A kísértetfalu" a soron következő alkotás, és bevallom ez az egy olyan történet volt, ami ebben a kötetben nem tetszett. Végigolvastam, de alig vártam, hogy a végére érjek. Vietnámi háború az alaptörténet, de emellett a fő szál mellett megjelenik a túlvilág, a misztikum, de nagyon brutális formában. Gyomorforgató volt.

Egy halotti lepel vallomásai Clive Barker-től. Régóta szerettem volna elolvasni, sokan ajánlották is molyon, szóval már ideje volt. Érdekes volt, ahogyan leírta a bosszúálló szellemet, tipikusan "barkeri" hangulata volt az egésznek. Aki olvasott már tőle valamit, az érti mire gondolok. Morbid, brutális, határfeszegető...

 David Morrell "Mindig hallani fogom". Ez a történet leginkább azért volt ijesztő, mert az életben is hallhattunk már hasonló esetekről, ahol egy-egy őrült rajongó megszállottsága milyen határokat léphet át, vajon meddig képes elmenni  imádata tárgya/személye miatt. Elgondolkodtató sztori, érdekes, lezáratlan vagy inkább gondolj amit akarsz végkifejlettel.

Fritz Leiber "A füstkísértet" című novellája rövid volt, és néhol unalmas is számomra. Pedig érdekesnek indult, és a természetfeletti lények miatt kíváncsi voltam rá, de nem ütött nagyot, és a vége befejezetlen, amit én nem annyira szeretek.


Szóval összességében egy nagyon jó kis kötet, a legtöbb történet tetszett, és van néhány kedvenc, amik sokszor újraolvasósak lesznek. Ajánlottam már ismerőseimnek is, szóval hamarosan megy kölcsönbe. (Egy olyan embernek aki amúgy menthetetlenül "romantikafüggő", és nem szereti a horrort. Szóval igen, jó helyre megy. :) Meglátjuk kiállja-e a próbát.......

Értékelés: 5/5
Kiadó: Szukits, Szeged, 1999
Oldalszám: 214 oldal
ISBN: 9639151092